Az alternativitás napi szintű gyakorlata a pedagógiai hozzáállásban

Az általunk képviselt értékek egyszerűen értékek: 1, egyetemesen emberiek – tehát kulturálisan függetlenek, ha tetszik, nemzetköziek, 2, minőségen és tiszteleten alapulóak – tehát ideológia és vallási hovatartozás felettiek, 3, a szabadon elemző-feltáró, műveltségi háttérrel dolgozó kritikai eszményt vágyja, 4, az embert, a humánus embert várja, akinek életkora, neme, bármilyen hovatartozása magánügyként aposztrofálódik.                

Összegezve azt kell mondjam, önmagunkban, csupán önmagunkat tekintve nem vagyunk alternatívak. A környezetünk tesz minket azzá, amikor megkérdőjelezi, vagy nem tartja be a következő társas emberi evidenciákat, ami mentén mi szervezzük az életünket, leszűkítve itt most a tudáshoz való viszonyunkra:

1, korosztályi hovatartozástól függetlenül tudunk egymástól tanulni, tehát számunkra teljesen természetes, hogy példának okáért valamelyik gyerekünk tanít meg bennünket egy hangszeren játszani,

2, az elemi udvariassági szabályokat mindenkire vonatkozóan kötelező érvényűnek tekintjük,

3, a tanítás-tanulási viszonyrendszerben nem hiszünk az autoritásban és a tekintélyben,

4, viszont hiszünk az együttműködésen alapuló feladatmegoldásban, tehát a mostani hangzatos szavak idecitálhatóak, mint pl. inkluzív, kooperatív,

5, az autodidaktizmus, a kutatási metódus, kutatásorientált elsajátítási utat fontosnak tartjuk a tanulási vágy meghatványozásában,

6, az adott téma mentén fontosnak tartjuk a kimeneti cél felé törekvést (legyen az egy művészeti alkotás, vagy akár egy konkrét válasz megtalálása) és a publicitást, azaz a fórumon való megjelenést,

7, hiszünk a diszciplínák egymásra hatásában és abban, hogy ezek szabad átjárást biztosítanak mindenkinek,

8, ugyanakkor fontosnak tartjuk a természetes módokon alakuló mester/tanár és tanítvány viszony inspiráltságát,

9, elengedhetetlennek tartjuk minden gyakorlati tevékenység elméleti megalapozottságát, viszont ezeket oda-vissza összekötöttségben látjuk előremutatónak,

10, és kiemelt szerepet tulajdonítunk az elmélyülten használt időnek,

11, önállóság, egyéni utakra nyitottság, módszertani képlékenység és rugalmasság, folyamatos megújulás - egyszóval tanulni és azt átadni egy életen át.

 

A mi saját történetünk, amiért most itt vagyunk:

cselekvésükben és gondolkodásukban önálló gyerekeink vannak. Kérdeznek és megértenek. Tudnak és cselekednek. Véleményüket egyre megalapozottabb és egyre kulturáltabb módon tudják megfogalmazni. Szabadok, miközben mindenki mással elfogadóak és tisztelettudóak. Nem bántanak senkit, de megvédik magukat. Nem fogadják el a dolgokat önmagukban, csak az értelmükkel egyetemben. Mindent megértenek, ha elmondják nekik a miérteket és utána képesek a saját életükbe integrálni a számukra megfelelőeket. Nem hisznek, hanem utánakutatnak a dolgoknak – tudják mi a különbség feltételezés, mellébeszélés és megalapozott véleményen alapuló tudás között.

(Kovács-Parrag Judit, Kovács Balázs)