Co-op az európai felsőoktatásban

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a 20. század során kibontakozott, nagyrészt amerikai reform-felsőoktatási törekvések európai visszahonosítása mennyire lenne reális elképzelés: egész egyszerűen abból a feltevésből eredően, hogy bizonyos, kislétszámú képzési formák már eleve diszkurzív elveken működnek. Ha ebből az irányból tekintve akár még találhatunk is átfedéseket a két végeredmény között, annyi egyértelműen látható, hogy a mögöttük álló intézmények működési struktúrája teljesen más: nagyon kevés olyan (magán)egyetem van ugyanis, ami bevállalja a rizikót, hogy a lehető legtöbb mindenre kiterjedő önkormányzatisággal, a (fizikai) munka szoros társításával, a képzési paletta összevonásával, az egyéni tantervek kialakításának lehetőségével éljen, mindezt annak érdekében, hogy a hallgatók elmélyülten, vizsgálódva, kritikus szemléletüket és vitakészségüket fejlesztve vehessenek benne részt. Legjobb tudomásunk szerint ilyen célkitűzésű és adottságú felsőoktatási intézmény Európában nincs, és csak már működő, hagyományos berendezkedésű intézmények által kezdeményezett oldalhajtásokról lehet hallani.

Az európai felsőoktatás inkább szakterületekre tagolt, mintsem inter-, transzdiszciplináris; a liberal arts mint több műveltségi területet érintő, de mégis önálló képzési program (az amerikai reformegyetemek általában liberal arts college-ek) hagyományai újnak számítanak, ami szintén nem segít ezen a folyamaton. Egyébként az igény mind hallgatói mind szervezeti oldalról fennáll, olyannyira, hogy akár egy hagyományos egyetemi képzés is integrálhatná eredményeit annak érdekében, hogy nyitottabbá tudjon válni mind bemeneti, mind kimeneti (ipari, vállalkozói kapcsolatok stb.) irányban. Ennek egyik igen jó példáját adják a szövetkezeti megközelítések (pl. a múltkor ismertetett Mondragon), melyeket egyenesen a köréjük szerveződő iparág hoz létre. Ezek tapasztalataiból, valamint az akadémia társadalmi közvetíthetőségének igényéből több olyan kezdeményezés született az Európai Unió szakmai kezdeményezései között, ami az interdiszciplinaritást, az integrált és inkluzív oktatást célozza meg a felsőoktatásban. Talán az első ilyen a STE(A)M. A betűszó úgy áll össze, hogy a meglévő STEM-területeket (science, technology, engineering és mathematics) közbeékeli egy A betű (arts), ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a reál tudományok oktatásához valamilyen úton-módon hozzágőzölődik a művészeti megközelítés: többnyire kreatív megoldások, élményszerű módszerek beépítése által. Habár ez a megközelítés egészében egy hierarchiát feltételező kapcsolódás, ami sok kritikát is felvethet, a felsőoktatás modernizációjának 2011-es helyzetjelentése mégis a STE(A)M projektet jelölte ki az interdiszciplináris oktatás támogatandó letéteményeseként. Valóban, sokat segíthetnek a tudás elsajátításában az élményszerű elemek, de véleményem szerint ezt nem az arts, hanem az experiental kifejezés jelezné leginkább (sajnos ez esetben be kellett volna áldozni a szójátékot, és helyette a kevésbé kifejező ESTEM vagy hasonló megoldást használni). Mivel a STE(A)M aránytalanul kiemelt előtérbe helyezését sok helyről érte kritika, a 2016-ban megjelent újabb, az EU felsőoktatási intézményeinek modernizálását (vagy: posztmodernizálását?) célzó dokumentum már nem csupán ezt a projektet jelölte ki prioritásként, hanem általában javasolta a specializált doktori kutatások helyett az interdiszciplináris megközelítés alkalmazását, valamint azon modellek bevezetését, amelyek a nemzet- és tudományközi hálózatokra épülnek. Ezt követte egy későbbi, az Európai Bizottság által kiadott jelentés, ami ehhez képest még tovább megy: ajánlásai az egyetem koherenciájának növelésére és innovatív kapcsolataira irányulnak (melyek hazai lecsapódását már megismerték modellváltott egyetemeink), viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kommunikációban ezek előtt az egyetem társadalom felé irányuló kapcsolásának, ezen belül szerepvállalásának (pl. önkéntesség elismerése kreditpontokkal) és inkluzív jellegének sürgetése is szerepel. Alapvetően tehát arról van szó, hogy a meglévő intézmények kiegészítése, átalakítása során mindezeket egységesen kellene figyelembe venni.

A fenti összegzés rámutat arra, hogy a felsőoktatás EU-által célzott modernizálása alapvetően nem igazán az intézmények belső működésének, pedagógiai elveinek reformját jelenti, hanem tudományközi ill. egyetem-társadalom viszonylatában fogalmaz meg elvárásokat. Ebben a környezetben indult hát el 2018-ban a Coop4EDU projekt azzal a céllal, hogy a valóság és az ajánlás közötti szakadék kitöltését megkezdje. Erasmus+ pályázati anyaguk az alábbi célkitűzéseket fogalmazta meg:

  • létező felsőoktatási programokba intergrálható kooperatív (más értelmezésben: szövetkezeti, lásd később) megközelítések és tantervek kidolgozásának támogatása
  • kooperáció a kooperatívok között: mind a sémát bevezető, mind a korábban már alkalmazó felsőoktatási és piaci szereplőkre vonatkozólag
  • a nemzetközi koordinációt és mobilitást segítő webes megoldások kidolgozása
  • különböző szinteken szervezett kampány az eredmények népszerűsítése érdekében.

A projekt résztvevői vegyes területekről érkeznek: a spanyol Universidad de Alcalá (egy, kooperatív tanulás tárgyú kutatócsoportot találtam), a görög Panepistimio Ioanninon és a belga Katholieke Universiteit Leuven (nagyhírű, de) klasszikusnak tekinthető felsőoktatási intézmények, amelyeknek weboldalát böngészve nem igazán találunk semmit erről a kezdeményezésről; mellettük a francia Coopetic ill. European University Foundation és a belga Cooperatives Europe asbl szakmai szervezetek, míg a partnerek közül az egyetlen, ténylegesen kooperatív oktatással foglalkozó szervezet az angol Co-operative College Trust, akik Manchester-ben szervezik a Co-operative College-et. Emiatt ill. az információk elérhetősége miatt az alábbiakban bemutatom működésüket.

A kép forrása: https://www.co-op.ac.uk/Pages/Category/about-us

A Cooperative College

A száz éve alapított intézmény nevében a "cooperative" kettős jelentésű: egyrészt és főként, a "szövetkezeti" angol nevére utal; a szövetkezetiség itt nem pusztán jogi (cég)forma, hanem egy szellemiség is, ami a nyitott tagság, a demokratikus igazgatás, a politikai és vallási semlegesség, az önkéntesség Rochdale-i elveire épül (jópár gazdasági vonatkozás mellett), valamint határozottan kifejezi azt, hogy tagjai és a nyilvánosság számára oktatást biztosít, képzéseket kezdeményez. Ezek az elvek mintegy jelképként állnak tehát a szövetkezeti modell indítóokai mögött. A co-op másik jelentésköre pedig a már megismert pedagógiai és működési modellt hordozza. Módszerei és víziója a szövetkezet elveinek megfelelően egy új típusú egyetemet céloz meg, aminek alapja a fenti elveknek megfelelő, tehát diszkrimináció-mentes, nyitott (de nem ingyenes!), az önálló tevékenységet fejleszti, az egymástól-tanulásra és együtt-dolgozásra épít:

  • Önsegítés: a tagok egymásnak segítenek és együtt dolgoznak
  • Felelősségvállalás: a tagok az egész szervezetért felelnek, és ezért szerepük teljes
  • Demokrácia: egy tag - egy szavazat
  • Egyenlőség: a tagok egyenlő jogokkal rendelkeznek, jövedelmük pedig közreműködésükkel arányos
  • Méltányosság: igazságosan kezeli a tagokat
  • Szolidaritás: a tagok egymást és más szövetkezeteket is segítenek
  • Etikai értékek: őszinteség, nyíltság, társadalmi felelősség, mások iránti törődés

Az elvekkel azonosulók szövetkezeti tagok lehetnek a College-ben (a tagdíj £24 egy évre), mely esetben aktívan irányíthatják a testület döntéseit. 

Kutatói célkitűzésük mellett rendszeresen hirdetnek belépő típusú kurzusat érdeklődők számára, sajátos gondolkodási-tanulási módszereinek megismerése, használata végett (ez pl. £114 / 5 alkalom), emellett több, specializált kurzust, pl. neuro-lingvisztikai programozást hirdetnek több más szervezetfejlesztő képzés között, illetve szerte a világban közreműködnek hasonló, szövetkezeti típusú kezdeményezések létrejöttében. A Cooperative College fókusza a vállalkozói készségek fejlesztése: öntevékeny, aktív, közösségben gondolkodó szakembereket képeznek.  Jelenleg a YOUCOOPE projekt részeként indítanak online kurzusokat is partnereikkel tanárok számára, abból a célból, hogy jól körülhatárolt témák mentén szervezett online kurzusokon keresztül bevezessék a kooperatív vállalkozásfejlesztést az oktatás különféle szintjeire. A Cooperative College tehát szakmai koordinátor szerepet vállal, de a hozzá kapcsolódó alapítványok segítségével jótékonysági szervezet is. Nem is olyan hosszú távú céljuk pedig a Co-operative University létrehozása.

 

A kép forrása: https://www.co-op.ac.uk/Pages/Category/co-operative-university

 

 

Ajánlott linkek:

 

(Kovács Balázs)