Az alternatív felsőoktatás előzményei az Egyesült Államokban (2. rész)

Az előző részben a 19. század második felében alapított, ma is működő alternatív felsőoktatási intézményeket mutattam be, ezúttal pedig az utóbbi ötven évben indult intézményekről és a mögöttük álló, újabb típusú szellemi környezet kialakulásáról írok. Nehéz ezeket az intézményeket megragadni egy-egy jellemzővel, mert nemcsak önmagukban komplexek (nyilván ezáltal is életszerűbbek), hanem folyamatos változás és újraértelmezés alatt állnak, ami által nem csupán követik a korukat, hanem az igények és körülmények változására irányuló érzékenységük által megelőzik és ezzel talán alakítják is azt. De talán általában el lehet mondani, hogy az egyén és a környezet viszonyára fókuszálnak, legyen az bár természeti vagy szellemi környezet.

A '60-70-es években alakult intézmények

Amíg a korai alternatív felsőoktatás formáit a reformpedagógiai irányzatok és a tudásátadás diszkurzív, gyakorlat-orientált megközelítéseinek elterjedése lendítette előre, addig a következő, már annál kisebb hullámot nem a pedagógiai alapkérdések, hanem a '60-70-es években elterjedő, térben és időben fúziót kereső, a modernitást és a posztmodern megközelítését integráló kérdések foglalkoztatták, és az egyén önismerete és személyiségének alakítása iránti elkötelezettség, annak filozófiai, de akár pszichológiai vonatkozásai és holisztikus kitekintése is meghatározták. Az 1968-ban alakult California Institute of Asian Studies (mi más tárgyban is alakulhatna egyetem '68-ban?) 1980-ban történt átnevezése nyomán létrejött California Institute of Integral Studies (CIIS, San Francisco) ezek között egy meghatározó jelenség: a nevében szereplő "integrált" egy komplex pedagógiai megközelítést jelöl ki: a tanulmányok mellett spirituális átalakulást és a kelet-nyugat közötti kulturális átjárást várja el.
Az integrált nevelés fogalma a kifejezés sokféle jelentéskörnyezetben felbukkanó használata miatt zavaros lehet annak, aki azt az integráló v. inkluzív pedagógia felől értelmezné. Emez ugyanis konkrét pedagógiai attitűdöt jelöl ki (bővebben lásd itt), a jelen esetben viszont egy mélyebb hozzáállás meghatározásáról van szó: nem csupán alternatívát vagy ezen alternatívák összességét fedi, hanem egy teljesebb nézőpontból tekint az oktatásra, egyaránt merítkezve a hagyományos, alternatív és transzdiszciplináris forrásokból: "fontosnak tartjuk sokféle, akár egymással ellentétes megközelítések alkalmazását. Úgy véljük, hogy ez a sokféleség alapvetően fontos ahhoz, hogy tisztázzuk és artikuláljuk azokat a mélyebb folyamatokat, melyek az intergrált nevelés központjában állnak. Teret engedünk átjárható és akár zavaros dolgoknak is" - írja Sean Esbjörn-Hargens és kollégái egyik tanulmánya (itt, az 5. oldalon), majd a szerzők felsorolják az általános (meta)jellemzőket: több nézőpont feltárása; a tanulás és tanítás első, második és harmadik személyben megvalósuló módszerei; az én, a kultúra és a természet összehangolása; a kritikai gondolkodás valamint a tapasztalati és a kapcsolódó módszerek (reflektív, párbeszéd-szerű, empirikus) kombinálása, multi-dimenzionális vizsgálódás stb. Az integrált nevelés eképpen tehát egy horizontális és vertikális dimenziót is megkísérel megnevezni és használni.
Az immár negyven éves CIIS története szorosan meghatározta ezt a megközelítést, azzal az egyéni értelmezéssel, hogy tudományterületei előszeretettel kombinálják az egzakt tudományterületeket nem-hagyományos, ezoterikus, kísérleti területekkel, pl. a filozófiát a kozmológiával, vagy épp ezoterikus gyógyászati, pszichológiai területekre specializálódtak. Szintén nagy szerepet kap a transzformatív nevelés, amit röviden úgy jellemezhetünk, hogy a tanulás egyben önfejlesztő életforma is: vagyis ahogy a reformpedagógiára épülő alternatív egyetemek az oktatási program szerves részét képező gyakorlati munka és önkéntesség által elaborálják az elméleti tudásátadást, úgy ebben az esetben ez egy, a képzésen végighúzodó, aktív személyiségfejlesztői folyamat része. Egy másik tanulmány szerzői ennek leírására az évszakok körforgását használják fel: az őszi vetés és előkészület, a tél a nyugalmat és befelé-figyelést, a tavasz a burjánzó kreativizást, a nyár pedig aratást és ünnepet jelöli ebben a körkörösségben (Jorge Feller és kollégái, a korábban idézett könyv 87. oldalán).
A CIIS integratív, holisztikus, transzformatív súlypontjai nyitottsággal társulnak, 24 különféle képzésük nagy része online formátumú (nemcsak a vírushelyzet miatt, hanem már indulásuk óta), és az alap-, mester- valamint a doktori területet is felöleli. Jelenleg 1510 hallgatója és 80 oktatója van, tandíja pedig $10.250 félévente.

A kép forrása: https://www.ciis.edu/academics/graduate-programs/community-mental-health


A CIIS-hez hasonlóan szellemi-lelki nevelést céloznak meg általában a különféle filozófiai, spirituális elven működő egyéb intézmények, pl. a szintén kaliforniai Dharma Realm Buddhist University, mely intézmény egy buddhista szerzetesrenddel osztozik az egyetem 280 ha méretű területén. Náluk kevésbé van jelen a markáns pedagógógia program: sokkalta fontosabb az egyértelmű célkitűzés, vagyis a valláshoz kapcsolódó kutatói munka és a kontemplatív tanulás.

Az 1968-ban alapított College of the Atlantic (CoA; Bar Harbor, Maine) esetén a természetközeliség kevésbé spirituális, sokkalta inkább egzakt értelmezésével találkozunk, amikor az a humán ökológia fogalmának tematizálására vállalkozik. A mindössze 365 hallgatóval dolgozó intézmény két organikus gazdasággal, két szigettel és egy hatalmas természetvédelmi területtel rendelkezik. Az infrastruktúra mindegyike már nem elsősorban fizikai munkavégzés terepe, hanem élő kutatólaborként szolgál az oktatás számára, de a farmok a saját élelmiszer-ellátásról is gondoskodnak. Az intézmény 2007-ben, elsőként vált karbonsemlegessé, de nemcsak ez, hanem a többi, fenntarthatóságot megcélzó tényező miatt is a zöld egyetemek (pontosan: college-ek) listájának elején van. A CoA egyetlen képzést hirdet: Human ecology BA és MA. Ha kevésnek is tűnne pl. a korábbiakban ismertetett CIIS multiplex kínálatához képest, akkor érdemes megnézni, hogy milyen szélességben is fedi le ezt a területet: biológia, energetika, közösségtervezés és -szabályozás, környezetjog és -politika, etnográfia, élelmiszeripar, irodalom, tengeri tanulmányok (marine science), fenntartható kereskedelem, design, matematika stb tárgyaival. A tandíj - talán a helyszín exkluzív jellege miatt - az eddigiek közül a legdrágább, $21.496 félévente.

Geológus hallgatók méréseket készítenek. A kép forrása: https://www.coa.edu/academics/



A 2010-es években alakult intézmények

Az Y generáció felsőoktatásba történő bekapcsolódására egyfajta válaszként jelentek meg azok az intézmények, melyek a középiskola utáni ön- és útkeresést segítik. Egyikük a már-már márkanévként funkcionáló Wayfinding Academy (Portland, Oregon), aminek létrehozói egykori egyetemi oktatók, akik egy indiegogo kampány során tudtak akkora indulótőkét és kapcsolati hálózatot szerezni ahhoz, hogy elindítsák két éves képzésüket. A Wayfinding Academy önállóan kialakított, részben önállóan is vezetett tanulási folyamat során segíti a hallgatók önálló tevékenységének erősítését és célkitűzéseinek megfogalmazását.

Egy másik hasonló kezdeményezés a középiskolai tanulmányokat követő önálló életet propagáló Uncollege mozgalomból nőtt ki: a Year On hasonló célkitűzéseket jelöl ki, mint a Wayfinding Academy, de nem ad végzettséget, hanem az egyetemi képzés előtti akár egész rövid időszak tartalmas, útnyitogató, kezdeményezőképességet növelő iránymutatója szeretne lenni. Mindegyikük a személyiség alakítására, az érdeklődési kör elmélyítésére fókuszál, de már a korábban jellemzett spirituális réteg nélkül. Egyiküknek sincs mélyebb pedagógiai programja: az élményszerűséget, közösségi felelősségvállalást és kommunikativitást helyezik előtérbe.

Wayfinding Academy. A kép forrása: https://wayfindingacademy.org/positions

A korábbi, munka-központú megközelítések folytatását láthatjuk a Sphere College (Phoenixville, Pennsylvania) munkájában, akik a felsőoktatás többi területéről kiszoruló csoportokat megcélozva egyéni ritmushoz igazított felnőttoktatást szervez. Alkalmazkodó intézmény: a beérkező hallgatói igények formálják valós időben. A mentorálásra épülő folyamat során a résztvevők három fázison haladnak keresztül: elsőként önmaguk és környezetük megismerése a cél, ezt követően azokat az eszközöket gyűjtik össze, melyek munkájukhoz szükségesek, és melyeket végül az önmaguk számára leginkább tervezhető projektet valósítják meg. Habár nincs külön leírva, de szakmai profiljuk egyaránt a számítástudomány (interakció-tervezés, kommunikáció, játék), a művészetek és a humán tudományok területéről merítkezik. A Sphere College oktatói önkéntesek.

Összegzés

Az amerikai felsőoktatás éppoly távol áll az európaitól, mint a mieink az eredeti humanista eszméktől. Mégis, ebben a keresztállásban igen praktikus megoldásokat és példákat mutat nekünk arra, hogy a külvilág változásaira nemcsak reagálni kellene, de azokat megérezni, megelőzni, alkalomadtán akár befolyásolni is, és mindezt annak érdekében, hogy folyamatos, kéritányú és szoros kapcsolatban maradjanak azzal a gazdasági, kulturális ökoszisztémával, ami hallgatói utánpótlással és lehetséges munkaerő-igényekkel ellátja őket. Személy szerint nem feltétlenül értek egyet a fent ismertetett intézmények útkereső célkitűzéseivel, akkor különösen nem, ha ez holisztikus kiterjesztést is kap. Kontinentális szemszögből valahogy nem érzem az akadémiára valónak ezt a réteget. De ebből a szemszögből a korábbi cikkben ismertetett, munka-központú oktatás is furcsának hathatna, hiszen az még kevésbé "akademikus" - valahol talán ott a különbség, hogy utóbbiak esetén a különböző típusú tevékenységek megmaradnak különbözőnek az egyetemi tevékenységben, és azzal közvetett úton járulnak hozzá egy, addig ki nem jelölt egyéniség formálásához.

(Kovács Balázs)

Linkajánló: