Kert-képzetek: mozgással bejárt művészi és mű tereink
Egy előadás lazább és közvetlenebb nyelviségét az ember óhatatlanul szigorúbb és formalizáltabb nyelven igyekszik írásban visszaadni. Megpróbálok nem belecsúszni a szövegretorikai frigiditásokba, mégis hitelesen visszakereshető lenni: egyrészt beillesztem az előadás vázlatát adó diasort, másrészt röviden összegzem az elhangzottakat.
Elemzési kiindulásnak három kortárs tájépítészeti iroda munkáját hoztam, demonstrálandó a napjainkban megfigyelhető parktervezési, parkhasználati viszonyulásokat, ebből következőleg pedig a tájhoz, a természeti terekhez, magához a természethez való viszonyunk változásait.
1. SLA: Hornemanns Vænge
https://www.sla.dk/en/projects/hornemanns-vaenge/
- SLA: Ankar Park, Malmö
https://www.sla.dk/en/projects/ankarparken
3. Bishan-Ang Mo Kio Park, Singapore (Herbert Dreiseitl)
https://www.dreiseitlconsulting.com/bishan-ang-mo-kio-park
Képzet-elemek 1.
- Víz (szimbolika és ökológia)
- Kert/park helyett természet: érzetek és mozdulatok, környezet- és viselkedéskultúra (cselekvési faktorok módosulása)
- Az épített és a természeti közeg átmeneti tere, a kert létének felfüggesztése: nosztalgia a lakott-tól egyre messzebb kerülő természet után?
- Éles határképzés az épített és a természeti szövet találkozásánál - fenntarthatóság, az ismeretlen közel engedése
- Idilli természet keresése (ökológiai kertfordulat: növényi életterek - zöldek - ehető városok)
- Vegetációs ciklusok megélés - örökzöldek helyett lombhullatók
- Rögzített és fixált kert-kép helyett kulcsszó a változás megélése
Képzet-elemek 2.
- Bejárhatóság - szabadság (minimális vezezettség)
- Megérinthetőség - szabadság (bevonódás a térbe)
- Megismerhetőség - idegen helyett vendég
- Játék-tanulás-mozgás klasszikusa - szabadság
- Társadalmi reprezentáltság alacsonyabb foka - nem megjelenünk a térben, hanem cselekszünk - szabadság
- Cselekvési zónák egyértelmű kijelölésének megszűnése (magán nagyobb szerepe a publikusban) - szabadság
- A kint beláthatósága - biztonság
- Benne léttel a természeti idegenség feloldása
- Bent-idő és kint-idő - saját kert élmény a publikusban
- Gyerekkori kert kiemelt szerepe
- Kivilágított vonalvezetés - térérzékelés állandósítása, a sötétség elűzése, a fény esztétikája
Képzet-elemek 3.
- Hortus conclusus: fallal körülzárt középkori kert
- Muszlim kertek (Alhambra) - kimehetetlenség (bezárt/bezáruló kert és kizáródó/kizárt külvilág)
- Körbelakható természet
- Zártság - metaforizáció
- Festészet - kívülállóság: képiség
- Szobrászat - aktív benne lét, beavatkozás: formázás
- Élő kert: élő alapanyag, faj és fajtaismeret
- Megőrzés, fenntarthatóság: nem adott pillanatot, hanem a változás ritmusát
- Alakulástörténet: évszak-képek, vegetációs képek (kert-képek)
- Külső táj beemelése az épített szövetbe (nem belefuttatom a tájba, hanem átemelem a kintet a bentbe) - nem a domesztikált természet, nem a kertészeti növényanyag jelenik meg
- Ember nélküli kert: elhanyagoltság, elhagyatottság
Paraszt-Versailles a Félholdunkon
Kertjeink és parkjaink terében utakkal vezetjük a testet. Fő- és mellékvonalakat nyitunk a mozgás számára. Az útról elénk táruló kert képekkel dolgozik, elsődlegesen a látásé a főszerep. Ennek egyik legszabályozottabb, a hierarchiát látványosító megvalósulása a történelemben a francia-kert, és azon belül a labirintus játéka.
A növényanyag edényesített élőlényként van itt jelen: föld nélküli kapcsolatában szabadon mozgatható és rendezhető a térben, ezáltal minimalizálva az egyediséget, az önálló akaratot. Teátrálisan tervezett, rendezett, kiszámítható, leszabályozható megjelenés. A növényzet, mint színpadi díszlet. Fenntarthatósági abszurdum: teleltetők biztosította élet.
A francia kert királyi axisának fenntarthatatlanságára lesz válasz, sőt, annak szétbontója lesz a természet és a természetesség nevében kialakuló angol tájképi kertkultúra: lágyított vonalvezetés.
Kilépve a magánszféra védettségéből, a városi közparkok története is a tájképiségből indul és annak terében kijelölten, elhatároltan egyre több funkció megjelenését veszi számba - gondoljunk itt csak a két leghíresebb városi parkra: a Central Park-ra és a Városligetre.
Central Park, NYC
Central Park, NYC
Városliget
Városliget
A közparkok történetében a kijelölés, az egyértelmű funkció- és használati felület mind nagyobb változatosságban és igénykielégítésben szolgálja a közt: sportolási lehetőségek, játszóterek, felvonulásra és elvonulásra kialakított terek, művészeti események megjelenése - a Városliget egyedülállóan képviselte a magas- és a populárisabb kultúrák egymás-mellettiségét: a vidámpark és állatkert, illetve a múzeumok egyazon mentális térbe helyezése.
Kiindulási parkjainkhoz visszatérve azt látjuk, hogy ezekben a kortárs alkotásokban minimalizálódik - esetenként el is tűnik - a szilárd burkolat használata, ezáltal a test vezetettsége is feloldódik és nagyobb szabadságot kap. Tudatosan kiemelt gesztusokká válik a tájba vonás, a közel engedés, az odamenni és megérinteni, a szemügyre venni, a behívni és a megfigyelés által tanulni és megérteni.
Az épített és parkosított természet határvonalának átmenetisége megszűnik: immár maga a természet szövete emelődik be az épített közeg szövete mellé: egyikből kilépve rögtön a másikba érkezünk. A magánszférát elhagyva hirtelen azonnalisággal vonódunk bele a természeti közegbe. Ezen a ponton válik kiemelt jelentőségű tetté a fenntarthatóság, mikor is a természet vonala mindig azzal fenyeget, hogy ráfut, elnyeli a lakottat.
A kert-tervezési tendenciákban hasonló természetesítés zajlik: a kertészeti fajták helyett egyre inkább a természetben is előforduló fajok használata figyelhető meg. Ennek egyik legfestőibb megvalósítója Piet Oudolf, aki nem ecsettel, hanem növényekkel képesíti a teret.
A private garden by Piet Oudolf in West Cork, Ireland
The Battery in New York, by Piet Oudolf. Photography by Allan Pollok Morris
The Oudolf Field at Hauser & Wirth Somerset, and Radić Pavilion, designed by Smiljan Radić, 2014. Photography: Heather Edwards. Courtesy, Hauser & Wirth
Óhatatlanul a határ-kérdésekhez, a határképzések kérdésköréhez érkeztünk el.
A land art alkotások tulajdonképpen ezeket a határkérdéseket fordítják ki, jelenítik meg. Steiner Lili Természetművészet írásából (https://falusag.hangfarm.hu/2021/04/termeszetmuveszet-land-art) Dénes Ágnes alkotásait idézném most ide:
A határjárás, nyomképzés, az emberi érintés problematikáját elementáris vonallá vezeti Richard Long:
Richard Long, A Line Made by Walking, 1967
Balázs múlt heti fotója a szőlőhegyi telkünkön készült, ahol is nem mi jártuk ösvénnyé a mozgásunkat, hanem az állatok. A turbolya is tudja ezt.
A tájművészetet továbbszellemesítése vezetett el Virginia Woolf kertjéig, a Monks House-ig. A kert, mint a szellemi alkotás legfontosabb ihletője és letéteményese. Leonard és Virginia kertjéről szóló irodalom körbeöleli magát a szépirodalmat.
Gondolati ösvényem utolsó lépéseként Coetzee negatív kertjeiig jutottam el, aki - mint Herbert Dreiseitl a vízről - látványos szó szerintiségben mindent tud az idegen másikról.
A semmi szívében és a Barbárokra várva című regényeiben is többféleképpen megjelenő negatív kert képet kapunk: a pusztaságban megjelenő és kérdésesen élhető oázis szimbolikájú tanyán keresztül a kert, mint önmagunkra záródó börtön, vagy kiszolgáltatottsági mező is hangsúlyozódik.
Végezetül a kert-metaforizáció lehetőségekre pár ösvényt próbáltam nyitni:
- szexus és szexualitás (ivaros és vegetatív szaporodás) - titkos kert, illatos kert
- hálózatiság (rizómák) - beállt kert, kiegyenlítődés, együttműködés, demokrácia
- hierarchia képződés (szukcesszió: erdősödési kényszer, pionír növények, kolóniák)
- ismerősség és idegenség
- másság, másként létezés
- kert - élet leképeződések: saját kert
- vidék - falu diskurzusok: függőségi és átjárási diskurzusok agrárium vs. kert: hibrid kukorica vs. önműködő kiskert (Amish Gardens, Dacha Gardens)
- tanya és birtkok - önfenntartás szintezettsége
- elvonulás a kertbe - kivonulás a társadalomból
- festészet - színtan és fénytan
- szobrászat - forma és alaktan, textúra
(Kovács-Parrag Judit)