Testképek a járvány idején I.

Beszélgetéssorozat az Újegyetem szervezésében.
Első alkalom: május 10. 19:00, online premier az Ú1 youtube csatornáján.
 
 
Az elmúlt másfél évben a bőrt, ami a külvilággal érintkezik és folyamatos kommunikációban alakul, maszkra, a fertőtlenítő hagyta tisztaság érzetére és gumikesztyűre cserélte a társadalom számottevő része. A korábbi szabad mozgástér összezsugorodott, kénytelenné váltunk egymás nonverbális kommunikációjából és tekintetéből olvasni és túlkiabálni a maszkon elrekesztett hangunkat. A fizikai távolság leküzdésére az élő vizualitást a képernyőre cseréltük, míg az érintés vágya sokszor a képzeletben igyekezte túlélni az elszigeteltséget. Mindezen jelenségek csak kiragadott példái annak a kommunikációs spektrumnak, amihez alkalmazkodva újramedializált testképek milliói keringnek most közöttünk. Az oltott test, a covid-os, a félelemmel, szorongással telített testben emberek milliói szembesülnek a fizikai valóság énképet formáló következményeivel. A belső konfliktus legyen enyhe vagy viharos a felelősség és érzések között keresi a megoldást, a túlélés lehetőségeit.
A mikroszkopikus veszélyeztetettségre adott válaszok a félelem-kommunikáció által önkéntes és önkéntelen feladásba sodortak bennünket, miközben az emberi természet megszorítások nélkül mindenkor a sokszínűség fenntartásában érdekelt. A fizikai-szellemi-lelki egészség létfeltétele a diverzitásban cirkulálódó én- és testkép. Mi történik, ha az ember egy nagyobb ívű folyamat részeként észrevétlenül azzal találja magát szembe, hogy csak az előre csomagolt testképek közül választhat?
A tudattalannak hitt testemlékezet őrzi a járvány okozta változások lenyomatait, a test tudatát mégis nekünk kell felébreszteni ahhoz, hogy meglássuk hogyan változott testképünk az elmúlt időben.
Különböző terület kutatóit kértük fel, osszák meg meglátásaikat, hogy különböző szempontok mentén inspiráljuk egymást önmagunk és a másik megértéséért, valamint reflexív viszonyt kialakítva fenntartsuk a szabad választás és tudás lehetőségeit.
Az első alkalommal Pilári Darinka és Kellner Balázs beszélgetnek.
>
Pilári Darinka testérzékeléstannal, improvizációs tánctechnikákkal foglalkozó kutató, táncos, az Újegyetem Cselekvő tér műhelyvezetője, a SZTE doktorjelöltje.
Kellner Balázs művészetfilozófus, a különböző tudományos elméletek közös nyelvi tudatának, valamint a társadalmi jelenségek és tudatállapotok kapcsolatának kutatója. Az Újegyetem Smarni műhelyvezetője, a MOME doktorjelöltje.
>
„A járvány rendkívül jó alkalom arra, hogy a test és tudat viszonyára rákérdezzünk és elkezdjük megismerni mind személyes szinten, mind kollektív szinten, majd megkérdőjelezzük és változtassunk azokon a rendszereken, amik olyan testképekkel dolgoznak, amelyek testidegenné váltak. A nagy kérdés az, hol marad az együttérzés saját testi valóságunk iránt, vagy mások megélt tapasztalatainak sokfélesége iránt? Milyen az az egészség iránti felelősségvállalás, ami alapvetően kiszervezett az egészség egyéni tudása, a test bölcsessége alól?” Pilári Darinka
 
„Lehet, kicsit erős ma már a kifejezés; de igen, egy olyan paranoid antropológiai állapotról beszélek, ami a kapitalizmus szellemében és eszközeivel azt eredményezi, hogy járvány ide vagy oda, de biodiverzitás helyett már csak olyan helyeink vannak (virtuális valóság), ahol az ember magával, pontosabban saját alternatíváival találkozhat. Ebben a természettől elszakadt kiborg-ökoszisztémában pusztán csak informatikai tartalmak, webdesignolt tárgyak vannak rajtunk kívül jelen, melyek csupán az emberi faj kézjegyét hordozzák a biodiverzitás teljes kizárásával.”
Kellner Balázs
borítófotó: RhythmosNoir
 
kapcsolódó facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/1187614225000661